Kezeld jól, az esti ajtócsapkodást!
Rohansz haza a munkából. Már alig várod, hogy otthon legyél és lezárhasd magadban a mai napot. Hogy a pároddal együtt nevessetek egy jó filmen. Hogy valakivel nyugodtan beszélgess valamiről, ami nem munka… Hazaérsz és átkapcsolsz „társ” üzemmódba és a dolgozó nő/férfi már el is tűnt belőled… És végre hazaér Ő. Hazaér hullafáradtan, gondterhelten, kimerülten… Valljuk be, nem pont az, „akit” vártál… És hogy végződnek ezek az esték? Sok esetben megkoronázzátok egy kiadós veszekedéssel….
Nézzük meg, miért robban ilyenkor a bomba! 🙂
Ha a te bombád robban:
Vágysz egy nyugodt, kellemes estére. Ennek az estének a reménye, idilli képe teljesen kiszakít a napi munka karmai közül. Aztán megjelenik a párod, aki fáradt és nyúzott… Csalódott vagy és dühös. Haragszol Rá, amiért tönkretette a terveidet. Azt viszont belátod a vörös köd mögött is, hogy nem eshetsz Neki: „Miért vagy fáradt?”; „Miért nincs jó kedved?”; „Miért pont ma van rossz napod?”… Pedig én egy jó estét terveztem….
Elkezd benned ketyegni a bomba. És az első rossz mozdulatra, az első kis hibára ugrasz, mint egy lesben álló fenevad. Hogy végre kiadd magadból a haragot, hogy lerombolta a terveidet, és ezért csakis és kizárólag ő a hibás!
Ha az Ő bombája robban:
Fáradt és kimerült… Szörnyű napja volt… Alig várja, hogy hazaérjen és egyedül lehessen kicsit. Hogy ne kelljen senkihez szólni, hogy végre szabadon eldönthesse: mit csinál vagy épp mit nem. Aztán hazaér és látja, hogy Te teljesen fel vagy pörögve… Érzi, hogy készülsz valamire… Eltervezted az estét… Ettől feszült lesz… Ő mást tervezett. De nem eshet Neked, hogy miért akarod tönkretenni az estéjét valamilyen programmal. Ezért inkább úgy tesz, mintha észre sem venné, hogy kitaláltál valamit…
De elkezd benne ketyegni a bomba. És az első rossz mozdulatodra, az első kis hibádra ráugrik, mint egy lesben álló fenevad. Hogy végre kiadhassa magából a haragot, hogy leromboltad az esti terveit és ezért csakis és kizárólag te vagy a hibás.
Mi is történt itt valójában?
Mindketten elterveztetek valamit, csak ezek a tervek nem vágtak egybe. Az egyik megvalósulása, a másik meghiúsulását jelenti. Ilyen esetben azt, hogy a saját elképzeléseink nem megvalósíthatók valaki más miatt, azt a másik személyes hibájának tekintjük. Nem jellemző, hogy a helyzetnek tulajdonítanánk a történteket (nehéz/jó napja volt) vagy épp a saját felelősségünket keresnénk (nem kérdeztem meg, hogyan tervezi az estét/nincs kedvem ehhez). Mégis érezzük, hogy nyíltan nem háríthatjuk a másikra a kizárólagos felelősséget, ezért keresünk benne valamit (többnyire akaratlanul), amin össze lehet veszni.
Ezzel levezetjük a haragunkat, csökkentjük a saját felelősségünket… Ha ígyis-úgyis összevesztünk volna, akkor mindegy, hogy én mit csináltam rosszul. Így egészen biztos, hogy bomba fog robbanni… Jó eséllyel nem is csak egy bomba…
Hogyan hatástalanítsuk a bombát?
A legjobb az, ha közösen tervezzük meg azokat a programokat, amiben a másiknak is szerepe van. Igen-igen, jól sejted, eljutottunk a kommunikációig. Tudni kell megbeszélni a terveinket, az érzéseinket… Őszintén… rádásul meg is kell hallani azt, amit a másik mond. Aktívan kell hallgatni, hogy ne csak háttérzajként jelenjen meg az ő nézőpontja, hanem valóban megértsd az érzéseit és gondolatait.
További cikkek a főoldalon: http://www.kezeldjol.hu/ és a Facebook-on: https://www.facebook.com/kezeldjol/